Mindenem, hallod ahogyan súgok a füledbe?
Érzed a kezem nyomát még magadon?
Vagy elfeledtél és emlékként kezelsz,
Fáradt vagyok és levert, hogy értselek.
Magamra maradtam mindenem elveszett,
Teljes a káosz, kúsza innen a körkép.
Szívem így senkit sem szeretett-féltett,
Könnycseppként születsz és halsz meg.
Nyugtalan a tudat neked feszül
Évek alatt felgyűlt minden vágyam,
Panaszok tetején csücsülsz.
Harapom a sűrű levegőt, mely közénk
Türemkedett, mert akkor itt pihegtél mellettem.
Már nem nekem készülnek a hajnalba kapaszkodó
Féktelen odaadó éjjek.
Már nem én vagyok a vágyálom, a bánat, a kesergés.
Kevés benned a megmaradt megértés.
Féltelek, ezt te nem tudhatod.
Fokozatok vesztek el.
Magadat őrzőtt, meleg fészekben tartod,
Elveszek, mert mindenem a tied.
Ha itthagysz én is megyek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése