2009. január 12., hétfő

Love to

Szeretem e kezed, megremeg,
Ahogyan rajtam felejted.
Ismeretlen volt nekem ez a félelem
Mely a vágytól újraéled.
Behunyom súlyos pilláim,
Átölelek, most még nem érezheted...
Vágyom utána, minden percben,
Lassan átalakulok,
Könnyekben, fájdalmakban
Megszületek.
Mögötted vagyok, befogom a szemed,
Zilálsz, nem sejtheted milyen
Hogyan fogok bánni veled.
Nem szerelem ez csak kezdemény,
Melyet végtelen vonzalom és éhség
Megszül, minden éjjel, hűvös hajnal.
Magadban tarts meg, mindegy kivel vagy
Ezekután.
Megölsz, mert eldobsz, messzire
Szálltam, miért kell földet érnem?!
Miért kell nekünk várni saját csodákra,
Amikor jegyet váltottunk a közös halálra.
Egyben vagyok benned elhintve,
Szárnyaim izmosan kitárom, végtelen öledbe.
Nézhetsz,
Én csak téged látlak.
A tér üres pedig,
Ha teljesség kell, megvárlak.
Vigyél el máshova, ahol nem érhet engem
Intrika ködös messzi vidékre
Repíts, és én megadom magam,
Átalakulásomat szeretve,
Lebontom görcsös falam.

Minden egyes percet szeretek,
Minden órát váltanak a szerepek.
Minden játékot kinevetek,
Minden harcom újra élem meg.
Félek,
Csak Neked.

Nincsenek megjegyzések: