Mostanában szeretek melléd bújni,
Belefúrni arcom minden apró titkodba,
Eleven kis zúgba, álmaidba,
Mostanában szeretek melléd bújni.
Szürke az arcom, fátyolos a szemem,
Fáradt vagyok és te elsimítod
Mindennapjaim keserű küzdelmeit,
Álmatlan éjjelek apró könnycseppjeit.
Hálátlannak lennem nem lehet,
Örülhetek, ha lelkem téged keres meg.
Beléd változom, gyorsul a lélegzet,
Hunyt pilláim rejtekében követlek.
Mostanában szeretek melléd bújni,
Menekülni e világ minden szennyétől,
Távolodni a bizonytalan fényektől.
Örökre megnyugodni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése