Hirtelen jönnek a félelmetes képek,
Rettegve figyelem hogyan erőszakol meg az idő.
Szétrohadsz ahogyan nézlek,
Szerelemben szokás, de nem leszek teremtő.
Magamra gondolok csak látod,
Nekem már teljesen mindegy.
Ajándékozhatsz magadnak ha vágyod,
Kísérd végig ahogyan a lelkem tönkremegy.
Elbújok, kérlek ne hagyj itt,
Vacogok a melegben.
2008. december 21., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése