(1964- 2008)

Albert Györgyi 1964. május 9-én született Budapesten. 1981 és 1982 között a nigériai Lagosi Egyetemen tanult, 1982 és 1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen angol-történelem szakra járt. 1989-ben végzett a MÚOSZ Újságíró Iskolájában. 1987 és 1989 között a Magyar Rádió Külföldi Adások Főszerkesztőségén az angol szekcióban dolgozott, az ifjúsági osztályon az Ötödik sebesség és a Reggeli csúcs szerkesztő-műsorvezetője volt. Később a Petőfi Rádió külső szerkesztő-műsorvezetője, majd a Calypso Rádió műsorvezetője volt.
A Magyar Televízióban 1992-ig a Mozi Top 10, 1991 és 1993 között A Reggel szerkesztő-műsorvezetője, 1994-től 1996-ig pedig a Nap-kelte, a Múzsa műsorvezetője volt, emellett a Stúdió magazin számára készített tudósításokat filmfesztiválokról. 1998 után az MTV női, divat- és kulturális műsoraiban volt riporter, 2003-ban a Nemzeti Színház sajtószóvivője lett, majd ezt követően szabadúszóként, sajtó- és pr-menedzserként dolgozott. Több alkalommal közvetítette az Oscar-díjak átadását.
Albert Györgyi több interjút készített világhírű sztárokkal, így Gregory Peckkel, Joseph Hellerrel, Paul Simonnal, Glenn Close-zal és John Travoltával, valamint az Evita című mozifilm magyarországi forgatásán Madonnával.
Az utóbbi időben főként a szenvedélybetegségével, magánéletével és a válásairól szóló, készülő könyvével kapcsolatban került a bulvárújságok címlapjaira. Betegségéről a "Miért pont én? - A depresszió szorításában", kapcsolatairól pedig a "Miért pont ők? - A férfiak fogságában" című könyveiben vallott.

Nem tudok mit mondani...ma leközölték az újságok, ma tudtam meg én is.

Nem mondanám, hogy nagy tisztelője voltam, de a hír szíven érintett. Láttam már őt párszor, hallottam beszélni, rendkívül érdekes és depresszív, flusztrált személyiség volt.

Emellett tagadhatatlanul értelmes, nyitott gondolkozású, képzett.

Ha nem így ment volna el, fiatalon, váratlanul, kétségekkel teli akkor nem ő lett volna.

Vannak sorsok, amelyek várhatóan így végződnek.

In memoriam Albert Györgyi mindörökre.

"Mint nem sírt senki még..." / Kölcsey Ferenc emlékének /

Úgy szeretnék sírni, sírni

Szakadatlan, örökké.

Fáradt lelkemet felűdíteni,

Szívem régóta a szenvedésé.

Kisírni a bánatot, ízzó kínokat,

Pillanatnyi örömöket, vigaszságokat.

Álmatlan vergődést, maró emlékeket,

Gyűlöletet, közönyt, minden szeretetet.

Féltést, óvást, fagyos érintéseket,

Szenvedélyt, flusztrált rettegéseket.

Hiányt, beteljesülést, gyógyulást,

Bűnt és minden megbánást.

Úgy szeretnék sírni, zokogva

Remegő testem tartani.

Nevetni szakadatlan magányomra,

Sírástól fáradtan, aludni végtelen...