Lábnyomok

Egyik éjszaka egy férfinek volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy a tengerparton együtt sétál Jézussal. A lábnyomok a férfi életútját ábrázolták. Az egyik pár lábnyom az övé, a másik Jézusé volt.

Mikor a férfi életének az utolsó szakaszához ért, visszatekintett az egész életére. Azt vette észre, hogy életének legnehezebb időszakainál, csak egy pár lábnyom van a homokban, nem pedig kettő.

A férfit nagyon nyugtalanította a dolog, így Jézushoz fordult és ezt kérdezte: "Uram! Te azt ígérted, hogyha melletted döntök, akkor egész életemen át velem leszel. De ahogy végignézem az életemet, a legnehezebb időszakoknál csak egy pár lábnyomot látok. Én ezt nem értem! Miért éppen akkor hagynál magamra, amikor a legnagyobb szükségem van rád!"

Jézus szelíd hangon így válaszolt:
"Drága gyermekem, Én szeretlek téged, és soha nem hagynálak magadra! A legnagyobb megpróbáltatások és szenvedések ideje alatt valóban csak egy pár lábnyomot láthatsz. De ez csak azért van, mert akkor a karjaimban hordoztalak."




"Nem élhetek muzsikaszó nélkül..." (In memoriam M.ZS.)

Ijesztőek ezek a sóhajok,
Amik percenként átjárnak.
Megyek már vagy még maradok?
Csókot dobok az éj fátylának.
Átok vagy te nekem,
De mit is képzelgek rólad?
Azt soha nem feledem.
'Pedig megutálnál.'- suttogtad.

Csábítasz és átjársz,
Fényem-árnyaim mindenem kell neked.
Minden pillanatban bennem hálsz,
Tudom, te ezt így szereted.
Ne tedd tönkre még,
A lelkem fuldoklik.
Képed, ahogy bennem ég.
A reményt nyújtó ajtó csukódik.

Hallom a zenét, de nem tetszik a dallama.
Bennem kétes kiáltásod szépül.
Engedd, hogy éljem, hogy halljam,
Vigyázz, nem élhetek muzsikaszó nélkül!




Párbeszéd


-Leírom mit érzek, hogy tudd.
Csönd.
-Elmondom mi bánt, ha tudom.
Csönd.
-Nem vagy itt pedig bennem vagy.
Csönd.
-Nem tudom miért kellesz ennyire.
Csönd.
Kínlódásom már haláltánccá fajult.
Csönd.
-Most elsuttogom, ha eddig nem is:
Sikoly. Ajtó csukódik. Ismét: Kacagó csönd.