Unique, és tényleg az

Hát ez valóban egy találó dolog, ugyanis nem sok hazai együttest szeretek úgy isten igazából. Vannak számok, amik el vannak találva, meg albumok, de nagy átlagban semmi sem köt le sokáig.
Természetesen rengeteg tehetséges emberke van, akiket megkedveltem, Barabás Lőrinc vagy Karányi, Belga, kicsit Neo, kicsit a régebbi Ákos, Yonderboi, Anima és hasonló örökzöldek.
Ez a kis együttes mégis valahogy más. Hozzáteszem, hogy manapság már nem követem őket, mert nekik is sikerült a lefelé zuhanás, mint mindenkinek, tehát mondhatnám, hogy régi énjüket preferálom inkább.
Itt, ami más, az a dalszöveg. Végre van mondanivaló egy- kettőnél. A régebbieknél hangsúlyozom!
Egy csomó számomra abszolút kellemes emlék. Vagy nem.
A lényeg, hogy emlék, tehát ébreszt valamit.
Most íme pár kis darab ezekből:

Amíg igazán hontalan érzem mindenhol magam,
Kell egy otthont szereznem.
Amíg szíved ajtaján semmi, de semmi nem juthat át.
Kell a kulcsát keresnem.
Semmi más, nem érdekel.

Verejtékcsepp tör utat testeden,
És nézem, ahogy elkeni tenyerem,
Szemeidben vibráló tűz,
Egyre beljebb és beljebb űz.
Figyelem az arcod,
Ahogy vívod a harcod,
Ahogy közönybe olvad,
Már nem látom, hol vagy...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Valahogy belefulladtam
A könnyeimbe, amiket hullattam.
Mi van a széttört alakkal,
Aki rosszul bánik a szavakkal?
Az örök ütközet
Most végleg elveszett,
Csak illatod maradt itt,
Birtoklok valamit.

Amíg minden szavad némán hallgatag,
Amíg minden egyes kőfal le nem dől,
Amíg dúl benned kétség és harag,
Addig küzdök teljes erőmből.
Amíg nem tudom, miért adok napot, holdat, s csillagot.
Kell egy érvet szereznem.
Amíg nem értem miért kapok, annyi félénk félmosolyt,
Kell még jobban szeretnem.
Semmi más, nem érdekel.
Amíg minden szavad némán hallgatag…(3x)

Hol a kezed?
Kell a meleg.
Ma éjjel nekünk még ez csoda lehet.
Nincs nélküled, mert nem engeded.
Tudod e büntetlenül még így meddig mehet?
Így szótlanul, csak a vágy beszél és
csendben tanul, amit két test elmesél
Így szótlanul, csak a vágy beszél és
csendben tanul, amit két test elmesél
Jó most veled.
Nyisd ki szemed!
Igen, túl szép, de nekem elhiheted
Itt a helyed.
Szavak helyett, látod,
szívem mélyén adtam otthont neked

Miért kínzom még szomjazó lelkem?
Miért bírom még viselni testem?
Miért látom fesleni sebeim?
Szorítsd meg remegő kezeim!
Egy álommal újra szegényebb lettem,
Hisz most sem vagy itt mellettem,
Túl korán kimondott szavak,
Túl kevés idő alatt...