Hogy ne csak mindig én tündököljek itt megosztom most és majd is egy-egy kedves idézetem sok szeretettel. Évek alatt gyűjtögettem párat, itt az ideje mutatni.
Szép október 23.-át mindenkinek.
"Miért nevetsz? A szerelem a lángész tápláléka és légköre. Hatalmas izgalmak szülik a fenséges alkotásokat. Arról réges-rég lemondtam, hogy megkeresem, aki hozzám illik.
És aztán, ha megtalálnám úgyis eltaszítana. Kitagadottnak születtem, s kimúlok majd valami kinccsel, csehüveggel vagy gyémánttal, mit tudom én."
( Gustave Flaubert: Az érzelmek iskolája)
" Hogy tudnánk egymást érteni, kedves uram, ha azokban a szavakban, melyeket kimondok, a dolgoknak ezt az értelmét és értékét gondolom, ahogyan bennem élnek, aki pedig engem hallgat, elkerülhetetlenül, aszerint érti és értékeli, ahogy benne a világ tükröződik! Azt hisszük, értjük egymást, pedig soha, soha meg nem értjük."
(Pindarello: Hat szerep keres egy szerzőt)
"De mikor már a régmúltból többé már semmi sem marad, az élőlények halála után,a dolgok pusztulása után, egyedül az íz és az illat élnek tovább sokáig, törékenyebben, de elevenebben, anyagtalanabbul, szívósabban, és hívebben mindennél- mintha csak lelkek volnának, amelyek idézik, várják, remélik, minden egyébnek romjai felett, s amelyek moccanás nélkül tartják majdnem megfoghatatlan harmatjukon az emlék óriás épületét."
(Proust: Az eltűnt idő nyomában)
"Csak azt látod, hogy egy ember, aki kedves vagy fontos neked, vesztébe rohan, érdekei ellen él, eszeveszetten vagy szomorúan, kínlódva, rogyadozva, már alig bírja, már összeroskad, s te odasietsz, szeretnél segíteni, s egyszerre megtudod, hogy nem lehet. Gyönge vagy hozzá."
(Márai Sándor: Válás Budán)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése