Vigilía

Virrasztás

Kialudt a lámpásom, mint a szűznek,
ki oktalan módra nem hozott olajat.
Mosolygok most minden remegésnek,
Itt e nagy ürességben siratom magamat.
Téged várlak Uram, mert nincs más,
ki menedéket adna nekem.
Kínoz most minden jött-ment látomás,
Ha jönnél, odaadnám mindenem.

A szívem egyedül kacag a homályban,
A jövő karjai értem nyúlnak.
Keresem magam ebben a réveteg ájulásban,
Hát ezek a torz képek sohasem hazudnak?!
Fázom Uram, pedig odakint meleg
minden, és porosak az agyonjárt utak.
Hallgasd meg most gyönge kérésemet,
Könnyeim esőcseppként hullanak.

Vágyom e szövevényes titkot érteni,
sokszor bölcsességért fohászkodom.
Uram, tudom, hogy nem szeretnék,
nem akarok tovább itt lenni,
Ne engedd tovább virrasztani halálom...