Érdekesek manapság a mindennapok.
Félénken teszem a lépéseket,
Elborít a létbizonytalanság törődésével.
Talán jobban teszem, ha a talajon maradok,
Várva kegyetlenül az igazat
Minden kapkodó lélegzetvétellel.
Kimerültem. Megfulladok magamtól.
Lihegve kerengenek körülöttem
A saját vér eres álmaim.
Nem várok semmi lágyat a holnapoktól.
Teszem, amit kell
Ahogyan gyakorlom pillanatnyi vágyaim.
Hidegen hagy minden féktelen érintés.
Céltalan fagyok bele az idő
Súlytalan karjai közé.
Más ez az érzés.
Várom, hogy minden perccel
Közelebb váljon valaki jótevőmmé.
Visszaadlak a világ bús zajának
Visszaadlak a világ bús zajának,
Meleg, régi fészekből küldelek,
Megmaradsz egy álmodozó álmának,
Nem vagyok elég jó áldott lényednek.
Elengedem kezed,
Féltve őrzött, halovány lényed;
Szeressen tovább valaki más,
Kinek szívében emléked nem csak látomás.
Épülj be e zavaros forgatagba,
Odaadom minden belém rejtett szilánkodat.
Vigyázz ne keveredj önámító viharba,
Rejtsd el valakiben feltámadásodat.
Csillanj meg egy lélekben,
Mint a nap szikrája a sima tó testén.
Mit érzek nem fejezhetem ki könnyekben,
Túl tesz ez egy halandó szerelmén.
Én most egymagam evezek tovább,
Most valami elpattant bennem.
Húzódj lassan tovább,
Mert elvisz, elmos a jelen.
Szabad vagy újra, éld az életed,
Én visszaadtalak,
s ha éjjelente lehunyod szemed,
Tudd; tartoztam ezzel a világnak.
Welcome to my truth ( from the bottom of my heart )
2008. november 7., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése