Szürke felhők között bújkál
Mindeneknek a fátyolos reggel.
Váratlan érintések nélkül
Telnek a napok és az éjjelek.
A végletek rabságában rejtőzik
Vegyül minden hamis érzelemmel,
Nem hiszem már a csodát
Mely szíveket tesz újjá.
Romboló álmokat, kicsiny felkiáltásokat
Magamnak megtartok.
Hajnalban mámoros pillantásokat,
Felületes közeledéseket fogadok.
Ha fázom ki lesz majd ki betakar,
Aki szembeszáll másokkal,más okkal?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése