Mámor
Zsugorodik minden, hosszú léptekben
Jön felém a fájdalom,
Mely kihozza belőlem bánatom.
Ez az érzés, most átkarol és nem enged.
De a te bőröd hideg,
Már nem vagyunk egymás számára ünnep.
Mámor nevű köpenyembe burkolódzom,
Mostmár az utolsó szavakat sem bánom.
Őszinte vagyok, kicsit-nagyon,
Ilyenkor a lehetetlent is bevallom.
Ha ringat a melegség nem gondolok semmi
Kellemetlen, múlt darabnyi dologra.
Ha nem győzök szeretni,
Annak nincs határozott alakja.
Szárnyra kapok és bejárom a testedet,
Végignézek mindent apró részletekben.
Érzem most a közelséged,
Pedig a sötétben én vagyok egyedül ébren.
Illatok mennek, új arcok jönnek,
Válogatni nem rest az ember.
De ha valakit szeretnek,
Az az igazi fegyver.
Mámor nevű köpenyembe burkolódzom,
Most csak veled sugdolózom.
Csillogó szemed kéjes pillantása,
Az örök élet csalóka mása.
Rejts el karjaid örökében,
Így te lehetsz a legszebb a fényben.
Mámor, mámor, mámor....röpke pilanatok csatája, eszméletvesztés, tombolás, álarcosbál, féktelenség, füstös révület, hajnalok, éjjelek.
Régről ismerem már a számot, amit itt prezentálni fogok nektek. Sokáig be volt tiltva a videója, aztán utána mégiscsak mindenki hozzáférhetett.
Felkavaró lesz, de nagyon tökéletes. Szeretem, ezért: TRY TRY TRY with Smashing Pumkins
2008. november 1., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése