Héphaisztion és Alexandrosz szerelme
Telnek-múlnak az évek, más már minden.
Jöttek- mentek szerelmek, érzékek.
Esztendők múltán ugyanúgy érzek mégis itt benn,
Emlékeimben arcodon játszanak csak a fények.
Ha majd meghalok, velem jössz oda,
Ahol együtt leszünk majdan Hádész otthona.
Alexandroszom gyönyörű vagy nekem.
Ajkam remegve ejti ki százszor a neved.
Látod, örök szerelemmé váltál,
Ahogyan kedveseddé fogadtál.
Vágyom minden harcra amit veled vívhatok,
Álmatlanságomban szívem érted dobog.
Királyként nekem mások már a napok,
Mint mikor ifjúként meséket cseréltünk.
Mégis bennem ugyanaz a tűz lobog,
Lehet még akár milliónyi nap felettünk.
Mindenem vagy, és ilyen csak egy van,
Velem vagy nekem vagy mindenható általam.
Telnek-múlnak az évek, és mégis ugyanaz.
Bárki lehet melletted, nem aggódik lelkem.
Szívedben, mindenkor velem maradsz,
Testemen gyönyörűséges érintésed érzem.
Rezdüléseim elárulják kedvedet,
Én vagyok s te nekem a vég és a kezdet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése