Ne féltsd tőlem a vallomást,
Örülök, hogy bennem élsz.
Ne sajnáld tőlem a látomást,
Megértem, ha az érzéstől félsz.
Fájhat nekem minden,
El kell engednem,
Ami terhes nekem,
Ami mérgez, végez velem.
Láthatóvá váltam, törékeny a képem,
Fájó minden gondolatod,
Be kell lássam nagyon féltem,
hogy lehessek a vágy-álmod.
Búcsúzom és mégis neked maradok,
Nem fogom megbánni, haldoklok
A szemed tükrében érzem, hogy
nekem lettél és szeretsz,
Ahogyan egy érintés elárul
S örömet szerez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése