Me and my monkeys

Egészen



Már időm sincs elgondolkodni,
Szívem egyre csak fáj, feljajdul.
Nehéz így létezni, álmodni,
Mindenhova beférkőzik,
S nincs semmi megnyugvásul.
'Csak álmodj'-suttogja,
'Álmodj értem, velem, nekem,
Mit tudsz te rólam, a vonzalom nem szerelem
Szépségeinket az idő sem óvja.'
Bölcs vagy, mert én annak képzellek,
Illuzióim sötét árnyék testét rád vetítem.
Ha velem vagy, félek
hogy mim volt, még azt is elveszítem.
A zokogás megnyugtat,
Mert érzővé, valódivá emel.
Gyakran kell küzdeni ezen élettel,
Pedig bennem kevés az akarat


A természet ébred álmából,
Négyszer cserél köntöst egy évben.
Én meg meríthetek a magam fájdalmából,
Érzem a sűvítő szelet a súlyos percekben.
Kiszáradt a torkom, nem tudok beszélni,
Nyelvemet elvágta az élet,
De a lényeget
Szavak nélkül is ki tudom fejezni.
Mondd, hogy tudnék szeretni
Így?










Danse macabre- Haláltánc




Nem kell behunynom szemem,
Majd odalent minden szép lesz.
Fekete a koporsóm,
Hamvamat elsodorta a szél.


Már nem kell őt szeretnem,
Mert a mostani állapot örök jegyessé tesz.
Úgy tűnhet álmodom,
De a nap nekünk már újra nem kél.


Sodort az élet, mindenkit máshogyan
De bárhogy is akartam,
Én lettem érted,
Csak percekre éltem nélküled.


Álmodtam réveteg, vad tájakat,
Birtokoltam önző, halovány lángokat.
Néztelek míg láttalak,
Elképzeltelek, ha megbántottak.


Tudtam e táncban,
Majd egyesülünk odalent.
Ez a nász egyenlővé emel,
Látod e kereszt a fejdíszünk.


Úsztam sokáig a fájdalomban,
S minden elveszett idebent.
De ó halál majd kiszemel,
hogy végtelen legyen szerelmünk.